🖋Makk Dániel írói oldala

„Tönk ereje, Kéreg szárnya, Szijács szakálla!” Ez a mondóka minden huszonnegyedik évben felhangzik Hérics kikötőjében. Ilyenkor a helybéliek rettegve figyelik az óratorony mutatóját, ami a Hold és a Nap közös átkának eljövetelét jelzi. Akinek jut hely a hajók fedélzetén, vízre száll, hogy minél távolabb kerüljön a mérgező vizű tenger partjától.
A menekülő gyerekek közt van három jóbarát is, ám a szárazföldet érő csapás az ő hajójukat is sújtja. A bárka egy tomboló viharba keveredik, ami ismeretlen vizekre sodorja a szerencsétlenül járt utasokat. Amikor már minden veszni látszik, a távolban megpillantják a remény egy aprócska szikráját.
Mit fedezhetnek fel a hajón utazó gyerekek, ami még Hérics sorsát is megváltoztathatja?
Mi történhetett a kikötő lakosaival, és sikerül-e megmenekülnie az eltévedt hajó utasainak?
A gyerekek a saját kezükbe veszik a sorsuk irányítását, hogy minél több kérdésre találják meg a választ. Egy új barát segítségével fényt derítenek a világukat átszövő, titokzatos áramlatok mibenlétére, ám ez a tudás csak még több rejtély kapujához vezet.

„Fordulj vissza, amíg nem késő!” Áll a csendes és parányi falu, Deg könyvtárának a falán. A felirat egy utolsó figyelmeztetés azoknak, akik rossz irányba indulnak el. Oda, ahova mesés kincsek ígérete csábítja a vándorokat, de vissza egyikük sem tér.
A falu lakosai mit sem sejtenek a messzi tájak rejtette veszélyekről, és boldogan élik hétköznapjaikat. Így van ezzel a két barátnő, Hira és Türé is. Ám egy nap Hira álmait látomások zavarják meg, és rádöbben, hogy egy titok lengi körül a békés falut. A két gyerek a távoli múltban gyökerező rejtélyek nyomába ered. Vajon mit takarnak el a könyvtár befalazott ablakai? Miért kell minden falubéli gyereknek megtanulnia útvesztőkből kitalálni?
Ahogy egyre több kérdésre kapnak választ, a lányoknak szembe kell nézniük Hira látomásainak valóságával. Egy ismeretlen vándor útjába kerülnek, és mindannyiukat elnyeli a veszedelmekkel teli világ. Az otthon melege minden egyes lépéssel távolabb kerül tőlük, ám a legnagyobb rejtélyek még csak ezután tárulnak eléjük.

Kedves gyerekek! Ez a történet nem egy királyi palota fényűző termeiben, és nem is egy sárkány
kincsekkel megrakott barlangjában, hanem egy külvárosi szeméttelepen játszódik. Egy nap egy
kukásautó kiürítette nem túl kellemes illatú rakományát, majd elrobogott.
Roncs bácsi, a szeméttelep 101 éves gondnoka, – aki a Használt-Pelenka hegyek, a Gépolaj-tó és
az Almacsutka-sivatag találkozásánál lakott rozoga viskójában – úton volt, hogy megnézze a
legújabb szemét szállítmányt, hátha talál benne valami használhatót. Miközben kutakodott, halk
neszezésre lett figyelmes. Hirtelen megpillantott egy reszkető, piros színű, csupa piszok,
háromkerekű kisautót.
-Hohó, hát te meg ki vagy, kis barátom? – kérdezte Roncs bácsi, majd óvatosan felemelte a
játékot és megtörölgette.
-Szuszó vagyok – válaszolta erre gyámoltalanul a kisautó.