Hatalmas örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy interjút adhattam a Szabadhajdú című hetilap május 3-i számában. „A hét arca” rovatban mesélek a hajdúböszörményi kötődésemről, a családi és az iskolai hátteremről és természetesen a Fel térképe megszületéséről is.
A teljes cikket itt olvashatjátok:
A Kertész László Városi Könyvtárban a Könyvklub-Extra kezdeményezésnek Makk Dániel „Fel térképe” regénye volt a témája, április 6-án. A szerző személyesen is részt vett a programon, így egy író – olvasó találkozó alakult ki. A hajdúböszörményi származású amatőr írónak ez az első kötete.
–Az Ön számára milyen érzés, amikor Hajdúböszörménybe látogat?
-Miután elvégeztem a gimnáziumot, elköltöztem Budapestre, és ott folytattam tovább a tanulmányaimat. Azóta is rendszeresen hazalátogatunk a családommal, és ilyenkor mindig úgy érzem, hogy ismét visszatalálok a gyökereimhez. Összességében hosszabb ideig éltem már a fővárosban, de Hajdúböszörmény mindig is fontos marad a számomra, hiszen gyerekkorom, valamint a családi emlékek egy része is ehhez a városhoz fűződik.
–Mennyire találta meg önmagát a fővárosban?
-Mostanra már Budapesten lakik a családom és barátaim nagy része, odaköt a munkahelyem is. Bár szeretek ott élni, sokszor hiányzik a vidéki nyugalom is.
–A városban nevelkedett egy köztiszteletben álló családban. Milyen emlékei vannak a gyermekkoráról?
-Édesanyám és édesapám mindig is rengeteget olvasott, és ők szerettették meg velem a könyvek világát. Gyerekkoromban – az ő példájukat is követve – én is bújtam a regényeket, és ez a mai napig meghatározza az életemet. Talán ennek köszönhető, hogy végül írásra adtam a fejem.
–Milyen útravalót kapott a családjától az élethez?
-Többek között az összetartozás fontosságát és a munka szeretetét kaptam tőlük útravalóul. Ezek számomra is nagyon fontos értékek, és én is ezt próbálom tovább adni a lányomnak, Sárinak.
–A Bocskai István Gimnáziumban érettségizett. A nagy múltú intézményben milyen éveket töltött?
-Nagyon szívesen emlékszem vissza a gimnáziumban töltött négy év emlékeire. Hálás vagyok a tanáraimnak, mert nem csak az érettségihez, hanem a későbbi pályaválasztáshoz is biztos alapokat adtak. Szívesen emlékszem vissza az osztálytársaimra is, akikkel nagyszerű közösséget alkottunk, és többükkel a mai napig szoros baráti kapcsolatban vagyok. A feleségemet, Juditot szintén ott ismertem meg, ami a legnagyobb ajándék azokból az évekből. S most pedig jó érzéssel tölt el, hogy egykori iskolám könyvtárában is megtalálható a könyvem egy példánya.
–A gimnázium mindig híres volt neves tanáregyéniségeiről. Közülük ki szolgált példaként Önnek?
-Elsősorban Zsíros Zsuzsa tanárnőt említeném meg, aki a magyartanárunk, s egyben az osztályfőnökünk is volt. A tanárnő nagyon-nagy odaadással tanította nekünk az irodalmat, és ezáltal – a szüleim mellett – ő szerettette meg velem az olvasást.
–Pályaválasztás során hogyan esett a választása a Budapesti Műszaki Egyetemre?
-A gimnáziumban matematika tagozatra jártam, emellett még a fizikát részesítettem előnyben. Mindenképpen valamilyen mérnöki szakra akartam jelentkezni. Akkoriban ez az intézmény volt műszaki vonalon a „legerősebb” az országban, ezért itt szerettem volna kipróbálni magam.
–A jogi végzettségű szülei hogyan fogadták, hogy Ön a műszaki pálya mellett tette le a voksát?
-Meglepődtek, mert a nővérem a jogi pályát vitte tovább, ugyanakkor tiszteletben tartották és támogatták döntésemet, mivel engem már az általános iskolában is inkább a reál tantárgyak foglalkoztattak. Egyébként sem volt idegen a műszaki pályaválasztás a családban.
–Ön sohasem bánta meg döntését?
-Egyáltalán nem. Már az egyetem alatt eldöntöttem, hogy fejlesztő mérnökként szeretnék elhelyezkedni. Ez az álmom megvalósult, és a mai napig szeretem ezt a hivatást.
–Honnan az indíttatása, hogy első kötetét megírja?
-Lányunk, Sári nagyon szerette hallgatni azokat a történeteket, esti meséket, amiket a feleségemmel mi magunk találtunk ki. Az óvodán keresztül eljutott hozzánk egy országos pályázati lehetőség, ahova amatőr írók meséit lehetett beküldeni. A feleségem arra biztatott, hogy pályázzunk valamelyik történetemmel – ez végül meg is jelent nyomtatott formában. Ez motiváló hatással volt rám, így újabb hasonló megmérettetéseken vettem részt. Végül szerettem volna kipróbálni magam egy hosszabb történetben is, így született meg a regény gondolata.
–Aki kézbe veszi a „Fel térképe” regényt, mivel találkozhat?
-Ez egy ifjúsági kalandregény fantasy elemekkel, amit leginkább tíz-tizenkét éves kor fölött ajánlok, akár felnőttek részére is. Három gyerek kalandjairól szól, akik egy veszélyekkel teli utazáson vesznek részt egy kitalált világban. Ez egyben egy felnövéstörténet is, ami megpróbál rávilágítani a felnőtté válás nehézségeire.
–Műfajként miért az ifjúsági kalandregényre esett a választása?
-Fiatal koromban rengeteg kalandregényt olvastam, és a mai napig ez a kedvenc regény típusom. Számomra egyértelmű volt, hogy ezt fogom választani első könyvemhez.
–A címválasztás hogyan történt?
-Fontosnak találtam, hogy olyan címet válasszak, aminek kétértelmű jelentése van, és a történet minél későbbi szakaszában derüljön csak ki, hogy mit is takar valójában. Ezzel akartam inspirálni az olvasókat, hogy újra és újra kézbe vegyék a kötetet, ahogy a cselekménnyel előre haladnak.
–Milyen visszajelzéseket kapott a regénnyel kapcsolatban ez idáig?
-Leginkább pozitív visszajelzéseket kaptam az olvasóktól, akik arra bíztattak, hogy folytassam tovább az írást. A Könyvklub-Extra eseményen alkalmam volt találkozni felnőtt olvasókkal, és át tudtuk beszélni az élményeiket, benyomásaikat a könyv kapcsán. Hasznos tanácsok hangzottak el, melyeket fel fogok használni a jövőbeli munkáim során. Néhány olvasói visszajelzés a www.moly.hu-n is megtalálható.
–Az írás elindult a saját útján?
-Számomra az írás elsősorban hobbiként indult, de mostanra már több lett annál. Mindenképpen szeretném folytatni az írást a jövőben is.
–Az írás terén vannak tervei?
-Igen, már javában dolgozom a „Fel térképe” folytatásán. Erről annyit árulhatok el, hogy ugyanabban a képzeletbeli világban fog játszódni, viszont mások lesznek a szereplői.
–Hogyan tudja megtalálni az egyensúlyt a munka, az írás és a magánélet között?
-Véleményem szerint az egyensúly megtalálásának az egyik kulcsa a megfelelő időbeosztás. Én például a hajnali órákban szoktam dolgozni a kézirataimon, amikor egyébként is a legfrissebb vagyok. Az egyensúly megteremtésében elengedhetetlen a biztos családi háttér.
Bertalan Erzsébet
