Amikor elolvastam Murakami Haruki alábbi szavait a regényírásról, rá kellett döbbenjek, hogy ugyanez a gondolat szinte minden kreatív tevékenységről elmondható.
Hangsúlyozom, hogy ez az én magánvéleményem, de a regényírás alapvetően eléggé piszmogós munka. Semmi kifinomultság nincs benne. Magányosan ülsz a szobában, és egyre csak piszmogsz a szövegeddel, hogy „nem, ez nem jó, ja de így sem jó”. Senki sem fog tapsolni, ha sikerült egy bizonyos sor szövegét még egy kicsit akkurátusabbá tenned, miután egy teljes napon át törted a fejedet az asztalodnál.
(Murakami Haruki: Mesterségem a regényírás)
Ez a piszmogás, a tökéletességre való törekvés a mérnöki munkára egyaránt jellemző. Számtalanszor kellett már határidőre, megfelelő minőségben, betartva a szabályozások stb. terveket leadnom, de az, hogy ezt miként sikerült megvalósítanom, legtöbbször nem érdekelt senkit. Ez megmarad az alkotó és a mű közös, bensőséges titkának.
