„Tönk ereje, Kéreg szárnya, Szijács szakálla!” Ez a mondóka minden huszonnegyedik évben felhangzik Hérics kikötőjében. Ilyenkor a helybéliek rettegve figyelik az óratorony mutatóját, ami a Hold és a Nap közös átkának eljövetelét jelzi. Akinek jut hely a hajók fedélzetén, vízre száll, hogy minél távolabb kerüljön a mérgező vizű tenger partjától.
A menekülő gyerekek közt van három jóbarát is, ám a szárazföldet érő csapás az ő hajójukat is sújtja. A bárka egy tomboló viharba keveredik, ami ismeretlen vizekre sodorja a szerencsétlenül járt utasokat. Amikor már minden veszni látszik, a távolban megpillantják a remény egy aprócska szikráját.
Mit fedezhetnek fel a hajón utazó gyerekek, ami még Hérics sorsát is megváltoztathatja?
Mi történhetett a kikötő lakosaival, és sikerül-e megmenekülnie az eltévedt hajó utasainak?
A gyerekek a saját kezükbe veszik a sorsuk irányítását, hogy minél több kérdésre találják meg a választ. Egy új barát segítségével fényt derítenek a világukat átszövő, titokzatos áramlatok mibenlétére, ám ez a tudás csak még több rejtély kapujához vezet.
